A hideg és a húsbavágó széllel dacolva 80 ember gyűlt ma össze Sopron külvárosában a Bradmajornál ,hogy megemlékezzen Betyárról és felhívja a figyelmet a mai napig országunkban uralkodó hozzáállásról, mely 1990-ótta tapasztalható az álatkínzásos ügyek kapcsán a törvényhozásban.
Vannak pozitív példák, Fülöp pere vagy a sündisznót felgyújtó nem „ember” esete, de sajnos egy fecske nem csinál tavaszt alapon még mindig nagy a baj.
A mai napon Rádiónk is a helyszínre utazott, hogy élőben közvetíthesse az eseményt, és, ha csak neten keresztül, de mindenki ott lehessen egy picit.
Sajnos a térerő nem volt velünk, de az élő videóból összevágtunk egy rövid anyagot nektek és mindazoknak, akik állatkínzásra adnák a fejüket, hogy megtanulják, bárhova is bújsz, mi ott leszünk.
KÉRLEK TITEKET, OSZZÁTOK MEG, HOGY AZ ÁLLATKÍNZÓKHOZ IS ELJUSSON.
Ezeket a sorokat egy állatbarát írta, akinek minden tisztelet azért, amit tett.
„A kutyát az altatása előtt egy nappal vettem el egy pásztortól Sopronban, a Gida Patak utcában, miután megláttam, milyen állapotban van. Azonnal orvoshoz vittem, de a diagnózis sajnos lesújtó volt: hosszú hónapok alatt kialakuló kezeletlen, rosszindulatú daganat.
Azonnali altatást javasoltak, amibe a tulajdonos csak egy nappal később egyezett bele. A kutyust vissza nem adtam, hanem hazavittem. Simogattam, szeretgettem. A legjobb ételt kapta és puha fekhelyet. Egy igazi angyal volt, de sajnos csak egy napig érezhette és élvezhette azt, amit egész életében megérdemelt volna. Az utolsó percig még ilyen állapotban is hűen, becsülettel szolgált egy szörnyeteget, aki szerint „a kutyának csak a foga fáj, de majd elmúlik”! Elképesztő méltósággal, végtelen türelemmel viselte a betegségét mérhetetlen fájdalmai ellenére is. De el kellett engednünk. Végig mellette maradtunk. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Tölli-Molnár Beátának, aki időt, pénzt, energiát nem sajnálva mellém állt és mindenben segített. Köszönöm az állatorvosoknak is, Dr. Mentes Árpádnak, ill. Dr. Kiss Lászlónak kiváló szakértelmüket, végtelen kedvességüket, türelmüket. És most néhány sort neked is írnék, te magadat agrártudományokban jártas, felelős gazdának tituláló, arrogáns szemétláda! Innentől kezdve minden erőmmel azon leszek, hogy megkapd méltó büntetésedet. A dolgot jogi útra tereljük, hamarosan találkozunk. Sem időt, sem pénzt nem fogok sajnálni azért, hogy örökre eltiltsanak az állattartástól. Addig is ugyanazt a „fogfájást” kívánom neked, amiben a kutyád szenvedett. És ne menj orvoshoz, majd neked is meggyógyul magától! Szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy a kutya tulajdonosa nem a pásztor, ő is ugyanúgy aggódott a kutyáért, mint én. A felelősség csak és kizárólag egyetlen embert terhel, a tulajdonost.
Az ügyet a törvények teljes mértékű betartásával szeretnénk kezelni, csak így érhetünk el eredményt.”
És, hogy mi lett a vége?
Tölli Beáta levonta a konklúziót, sajnos nem lehet mit hozzáfűzni!
Felháborítónak tartom azt, hogy simàn megszüntették az eljàràst azzal a szöveggel, hogy nem bűncselekmény. Nem szándékosan követte el a gazda. Akkor mi a szándékosság? Ha az nem, hogy nem viszek orvoshoz egy beteg kutyàt hosszú idő utàn és hagyják elpusztulni, akkor mi az állatkínzás kedves törvényhozók?!
Köszönet a Diósgyőri,Ferencvárosi,Veszprémi,Soproni és a Rábaközi- Szigetközi csoport szurkolóinak hogy itt voltak
BÖRTÖNT AZ ÁLLATKÍNZÓKNAK!