A 10 éves Firkin friss lemeze utazás – térben éppúgy, mint időben; és előre éppúgy, mint hátra. Az új album tökéletesen hozza a zenekar egyedi hangzásvilágát pörgős dobtémáival, mozgalmas basszusdallamaival, hol aláfestő, hol fő elemként felbukkanó hegedűfutamaival, talpbizsergető gitárriffjeivel, eleven fúvós megoldásaival, és a néhol karcos, néhol lágy, időnként agresszív, máskor önfeledt kiáltásba vesző énekkel. A We Are The Ones című albumtól a tradicionális ír dalokon kívül a rock klasszikus, a metal harcias, illetve a punk keresetlen és önfeledt stílusának jellegzetes ötvözetét kapjuk, ami annyi energiával tölti fel a hallgatót, hogy többet nem is kell vitamint szednie.
A Firkinnel kapcsolatban mindkét “oldal” – a rajongók és a kritikusok is – a kezdetektől a zenekar egyediségét emlegették, amellyel kilép a műfaji sémák közül. A kísérletezés velejárója persze, hogy a saját magát bizonyos “crazy energy” közvetítőjeként definiáló banda mindig tud meglepetést okozni azokon a kritikus pontokon, amikor a hallgató már azt gondolná, meg tudja jósolni, mi a következő lépés a forgatókönyvben. Ezzel a kiváló húzással és persze a tizedik éve folyó kitartó munkával a zenekar olyan nemzetközi ismertséget ért el, hogy sokan még itthon sem tudják, az őrült “ír” punkok valójában mind magyarok, akik az ír népzene határait a magyar népzene és a folkpunk elemeinek egyedi elhelyezésével háborgatják. Az eredmény? Pazar, vérbő, pezsgő zene, amely az első perctől magával ragadja hallgatóját. Az új album kapcsán tehát joggal merül fel a kérdés, vajon hogyan gabalyodnak tovább a Firkin-regény cselekményszálai, azaz, hogy az új album miben hasonlít az eddigiekhez, és miben tér el tőlük. Péter János, a zenekar fuvolása és vezetője szerint a We Are The Ones című lemez a zenekar tagjainak saját magukhoz, a zenéhez, és egymáshoz fűződő viszonyainak keresztmetszetét adja. “Mindig is a határokkal kacérkodtunk, most viszont úgy léptünk át rajtuk – meglehetősen pimasz módon –, hogy ezzel kerek és hiteles, önálló Firkin-hangzást hoztunk létre” – meséli PJ. Na bumm. Eddig vajon nem ugyanerről szólt a fáma…? “A közönségünk eddig is ezt szerette, de most sokkal bátrabban alkalmaztuk az agymenéseink termékeit, sokkal szabadabbra engedtük magunkat. A zenekar összetétele és dinamikája (értsd: hat magasan képzett őrült zenész egymás agyára megy) eleve generálja és indukálja az ötleteket. Annyi történt, hogy ezek ezúttal eleve sokkal inkább egy húron pendültek, és kevesebb elborult megoldást kukáztunk ki közülük. És ez egyértelműen hallatszik a zenében is!” Míg a zenekar legtöbb tagja jópár éve hergeli egymást, Andor, az énekes csak 2015 végén szállt be a heccbe. “Azt gondolom – és hallom a We Are The Ones trackjeiben –, hogy mostanra érett igazán össze a társaság; mostanra lett meg annak az eredménye, hogy nem kifelé, hanem befelé nézünk: értem ezalatt, hogy egymásra. Azért tudott ez az album elkészítésében megnyilvánulni, mert már értjük egymás szavát – a zenében. Summa summarum, az egész lemez lényege, hogy élveztük megcsinálni. Nem az volt a célunk, hogy ezzel a közönséget szórakoztassuk. Az, hogy az embereket feltölti a zenénk, és nem úgy mennek haza egy koncertről, mint ahogy odajöttek, a hitelesség és az őszinteség következménye, amit a zenénktől kapnak.” A Crazy Energy-t produkáló Firkin új albumának címe tökéletesen összhangban van ezzel az üzenettel, hiszen a zenekar ezt teljes hitelességgel mondhatja magáról, viszont ha a koncerten mulatozók éneklik ezt – nos, ugyanaz a helyzet.
Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/634630930261618/
Premier előtti bemutató:
https://firkin.hu/2494-2-we-are-the-ones-333/