Aki a sportszakmában dolgozik újságíróként, az jól tudja, nagyon kevés a haladó szellemű, az igazi perspektívát az együttműködésben látó publicista. A Váci Napló ezen a héten elhunyt főszerkesztő/tulajdonosa egy ilyen kolléga volt.
Biztos vagyok benne, hogy sokan és sokat köszönhetnek Furucz Zoltánnak. Nincs ezzel másként a sportvilág, és jómagam sem. Hosszú ideje tevékenykedem a hazai motorsport mostohagyermekének számító terepraliban, a váci illetőségű Horváth Lajos „Laller” motoros barátom fegyverhordozójaként vállvetve küzdök a sportág megítélésének javításáért. Az elmúlt évek alatt megtanultam, hogy ez a szakág nem csupán a pályán, de a médiaiparban is egy nagyon nehéz terepnek számít.
Sokszor komoly ellenszélben kell helytállni, kátyúkat kerülgetni, és egy-egy bukás után összeszorított fogakkal folytatni. De ha az út mellett olyan emberek is állnak, mint FURUCZ ZOLTÁN, akkor már megérte rendületlenül továbbhúzni a gázt. Zoltán egy igazi nagybetűs újságíró volt, a Váci Napló első embereként, hamisítatlan lokálpatriótaként mindig feltétel nélkül segítette a munkánkat. Kiemelten fontosnak tartotta a helyi lakosság informálását, de lényeges volt neki a sport is: lelkesítette és büszkévé tette, ha kedvenc lapjában támogathatta Vác városának sportéletét.
Ugyanilyen nyitottsággal fogadott minden Laller Racing Dakar Team által megtett versenykilométert. Akár Bugacon álltunk rajthoz, akár a Dakar Rally-n, Zoltán sosem felejtett el beszámolni Horváth Lajos küzdelmeiről. Nem voltunk vele napi kapcsolatban, mégis mélyen megérintett, amikor Lajos megrendülten hívott: „Furucz Zoli meghalt, egyszerűen nem találom a szavakat.”
Őszintén megvallva, azóta sem találjuk. Sem ő, sem én. Köszönünk mindent Zoltán, és ahogy a motorosok mondanák: Széles utat kívánunk Neked…
A Laller Racing Dakar Team ezúton szeretné kifejezni részvétét Zoltán családjának, barátainak, és a Váci Napló szerkesztőségének.
Őszinte tisztelettel:
Horváth Lajos „Laller”
Tóth Krisztián Márk