Interjú Lampert Benedekkel, aki kézzel épített díszletben fotóz modell autókat, amelyek a megtévesztésig hasonlítanak igazi társaikra.
Mondanál néhány szót magadról?
LB: Lampert Benedek (26) vagyok, budapesti fotós, végzettségemet tekintve Művészeti és Médiafotográfus. 12 évesen vettem a kezembe először fényképezőt és azóta sem tettem le, sokat tanultam az évek alatt. Noha csak több évvel később, fél év egyetem után jöttem rá, hogy én főállásban fotós szeretnék lenni.
Miért modell autókat fotózol?
LB: A fotográfián belül ez a toy photography műfaja. Ez azt jelenti, hogy igyekszünk valósághű környezetet és jeleneteket teremteni miniatűr tárgyakkal. Legyen az valamilyen figura vagy épp modell autó. Azért szeretem rettenetesen ezt csinálni, mert nincs megkötve a kezem. Barkácsolással, egy jó ötlettel gyakorlatilag bármi megvalósítható, akár egy asztalon. Olyan képeket tudok így csinálni, amikre a valóságban nem lenne lehetőségem.
Ezek a képek mennyire manipuláltak? A bemozdulás gondolom utólagos.
LB: Alapelvem, hogy nem zöldháttér előtt fotózom le a kocsikat és montírozom be a háttér elé, hanem egy teljesen valós díszletet építek köré és még az olyan effektek is, mint: bemozdulás, sárfelverődés, köd, eső stb., mind valósak. Ezért tart egy-egy kép elkészítése akár 8-15-20 óráig is – persze nem egyben, hanem összmunkaidőben. A Nissan sorozat esetében a GT-R-nél a motion blur (= bemozdulás) abszolút igazi, már eleve ilyen bemozdulással készült a fotó. Egy gurítható platformra építettem a díszletet, az autó pozícióját fixáltam és ahogy elgurítottam alatta az aszfaltot és rajta minden mást, pontosan olyan bemozdulás keletkezett, mintha a kocsi száguldana. Az X-Trail-es fotónál a sárfelverődést felfújt levegővel oldottam meg. A LEAF-et pedig ténylegesen kivittem a rakpartra és összefotóztam a budapesti látképpel. Ezeket a werkvideóban mind be is mutattam. Nyilván a fényszórók azok utólagosak, illetve a LEAF fotónál a lámpafejek, mert olyan díszletelemem nem volt. De általánosságban igaz a képeimre, hogy amitől igazán látványosak, az sosem manipulált. Van mikor nem tudom megkerülni a montírt, de ebben az esetben mindig le is írom, hogy a kép mely része manipulált, hogy senki ne érezze, hogy be akarom csapni.
Utómunka, tehát focus stacking (élességi tartomány sorozat), colorgrading (fényelés) és egyéb után retusálási metódust természetesen használok minden kép esetében, ahogy tenném azt valódi autókkal. De ezek nem olyan tartalmi változtatások, mintha egy plusz képi elem kerülne a fotóra.
Nehezebb vagy könnyebb ezeket a kis autókat fotózni az igaziakhoz képest?
LB: Profin, látványosan, kreatívan semmit se egyszerű csinálni. Inkább azt mondanám, hogy ezzel a módszerrel bármire lehetőség van. Például Forma-1-es modellekkel is dolgoztam, vagy WRC autókkal. És ne felejtsük el az időjárást vagy a fényt sem. A díszletemben olyan idő és fények vannak, amilyet elképzeltem és nem kell alkalmazkodnom az időjáráshoz. Szóval sokkal kontrolláltabb, mint a valóságban, semmi sem véletlenszerű. Persze ezeket a körülményeket nem egyszerű előidézni mesterségesen, tehát maga a fotózás nem lesz egyszerűbb, mintha a valóságban lennénk. És folyamatosan elemezni kell, hogy mitől tartunk valamit élethűnek és azt hogyan lehet alkalmazni egy toy fotón.
Miért nem hallottunk ilyenről korábban?
LB: Meglehetősen fiatal még ez a műfaj. Jelenleg egyre népszerűbb, de itthon végképp elvétve foglalkozik vele valaki. Mikor én elkezdtem, nagyjából 5 éve, akkor egyetlen emberről tudtam, aki komolyabban foglalkozik ilyesmivel, azóta már többször látom, hogy töltenek fel az emberek figura vagy modellautó képeket. Annyira új ez még, hogy rendes magyar szavunk sincs rá. De ezt a műfajt nem tanítja senki, nem lehet belőle vizsgázni, pályázatok sincsenek, a nagyobb fénykép megosztó portálokon nincs is ilyen kategória, és ezek a felsorolások nemzetközi szinten is igazak.
A valódi autók is érdekelnek?
LB: Természetesen! Ez sosem volt kérdés, versenyszériákat is aktívan követek, a két kedvenc az F1 és a Dakar rali. Egyszer szívesen dolgoznék igazi autókkal is, mármint olyan típusokkal és helyzetekben, amiket alapvetően csak épített díszletben van lehetőségem fotózni jelenleg. Érdekes összehasonlítás lenne.
Kedveled magát a Nissan márkát?
LB: Nincs vele személyes tapasztalatom, de a GT-R, Skyline és egyéb legendás gépek azért nagyon megmaradtak a különböző szimulátorok és játékok során. Bármikor felszisszenek, ha a valóságban elgurul mellettem valamelyik. Gyönyörűek és a maguk nemében ikonikusak, akár egy Ferrari, szóval kifejezetten örültem, hogy ennek a sorozatnak az egyik szereplője egy GT-R volt. Illetve korábbi időkben a Dakaron is rendszeresen indultak Nissan terepjárókkal, többek közt az egyik magyar egység is, szóval azt sem felejtem el soha.
Van olyan autó, aminek a modelljével szívesen dolgoznál?
LB: 1:18 és afeletti méretarányú modellből valami igazán dögös verdával. Ilyen felháborítóan látványos típusra gondolok, mint a Lamborghini, McLaren, Pagani vagy például a NASCAR-t is el tudnám képzelni, esetleg egy dakaros sorozat rally raid kocsikkal.